Az agy legősibb része, az agytörzs, az életben maradáshoz szükséges alapvető funkciókat szabályozza.
Ez a rész nemcsak a légzés és a szívverés irányításáért felel, hanem a biztonságra és az ösztönös reakciókra is hatással van.

Első réteg: Agytörzs – Hüllőagy – Reflexagy

Az agy első rétege az agytörzs, amelyet gyakran "hüllőagy” vagy “krokodilagyként” is emlegetnek.🐊

Ez az agy legősibb része, amely az életfenntartó funkciókért felelős.
Fő feladata a biztonság biztosítása, valamint az alapvető életfunkciók szabályozása.

például:

• Szívverés
• Légzés
• Táplálkozás
• Testhőmérséklet szabályozása
• Szexuális viselkedés

Ez a réteg a túlélés érdekében működik, és főként ösztönös, énközpontú, rövid távú vágyak kielégítésére irányul. Az agytörzs kommunikációjának alapvető típusai:

1. Köszönés
2. Támadás
3. Udvarlás
4. Alávetettség

Az agytörzs működése során a legfontosabb a biztonság érzet kialakulása.

Ezért az egyén gyakran konzervatív gondolkodásmódot alakít ki:

„A biztonság érdekében folytatni kell a megszokott dolgokat.”

Ez a gondolkodásmód akadályozhatja az új dolgok elfogadását és a változásokhoz való alkalmazkodást.

Agytörzs diszfunkciójának következményei

Az agytörzs fejlődése leginkább a születéstől 3 éves korig tartó időszakban történik.

Ha ebben az időszakban úgy érezzük, hogy nem kapunk elegendő szeretetet vagy figyelmet a szülőktől, megkérdőjelezük a saját szerethetőségünkett.

👆
Ez az agytörzs működésében zavart kelthet, fejlődése megakadhat.

Ennek következményei lehetnek:

• Alapvető “ismeretlen eredetű”, ám huzamosan fennálló egészségügyi problémák 
• Érzéketlenség
• Testhőmérséklet- és légzés szabályozási zavarok
• Az élet értelmének megkérdőjelezése (nem érezzünk magunkat értékesnek, érdemesnek az életre)

Hogyan segíthetünk?

A biztonságérzet megteremtése kulcsfontosságú.
Ezért tudatosan biztosítani kell önmagunkat arról, hogy szeretve vagyunk és létezésünknek értéke van. 

Az agytörzs fejlődésének ezen időszakában, amikor még nincs tudatos emlékezetünk,
előfordulhat, hogy megmagyarázhatatlan félelmeink vagy szorongásaink vannak,
például hogy nem érdemeljük meg az életet, vagy hogy gyakran eszünkbe jut az önpusztítás gondolata.

Ez általában abból fakad, hogy bizonytalanok vagyunk abban, hogy szerettek-e minket gyermekként.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárkit (főleg szüleinket) hibáztatnunk kellene. 

Lehet, hogy szüleink nevelési hibákat követtek el, de az is lehet,
hogy mi magunk támasztottunk túl magas elvárásokat velük szemben. 

Gyermekként sokszor irreális vágyaink vannak,
például hogy a szüleink mindig és mindenben tökéletesen támogassanak minket,
és ha ez nem valósul meg, frusztrációt és fájdalmat élhetünk meg.

Ezek az élmények azonban gyakran nem konkrét személyek hibája,
hanem egyszerűen a körülmények vagy a személyes tapasztalatok kombinációjának eredményei.

Ha az agytörzs fejlődésének időszakban gyermekként úgy érezzük,
hogy nem szeretnek vagy hogy nem érdemeljük meg az életet,
akkor ez káros hatással lehet a túlélési intelligenciánkra.

Az ilyen élmények hatására előfordulhat,
hogy problémáink lesznek fizikailag a testhőmérséklet szabályozásával,
a légzéssel vagy más alapvető testi funkciókkal.

Továbbá lelkileg úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg, hogy éljünk,
vagy folyamatosan aggódunk és szorongunk,
akkor valószínűleg ezzel az első fejlődési szakasszal kell foglalkoznunk (gyógyítanunk).

Erre különböző technikák és módszerek, feladatok vannak.

Ahogy az üvegkalitka sorozat első részében jeleztem,
nem kell ettől megijedni, szégyellni magunkat vagy önvádaskodásba kezdeni.

Bármilyen életkorban el lehet ezt kezdeni és az a fontos, hogy felismerjük és elkezdjük!

Legközelebb még mélyebbre ásunk!

A „Az agy második rétege: A limbikus rendszer titkai” című bejegyzésben megtudhatod,
hogyan irányítja az érzelmeket és a társas kapcsolatokat az agy következő rétege.

Ha érdekel, hogyan befolyásolják az érzelmeid és emlékeid a döntéseidet,
semmiképp se hagyd ki a következő részt! 🌟

🔔 Kattints a „Követés” gombra, hogy elsőként értesülj a következő cikkünkről! 😊

Hogyan alakítja az agy fejlődési folyamata a kiegyensúlyozott gondolkodást és érzelmi életet? 

“Üvegkalitka fogságában” sorozatban feltárjuk az érzelmek felismerésétől a logikus gondolkodásig terjedő fejlődési szakaszokat, miközben a szülő-gyermek kapcsolatok és az élet kihívásainak gyökereire világítunk rá. 

Az első részben az agy fejlődési folyamataiba vezetünk be. Az agy fejlődése meghatározza életünk minden területét. Megértése lehetőséget ad arra, hogy új szemszögből vizsgáld meg önmagad és kapcsolataidat. Értékeld át szerepedet a családban és a társadalomban, és tedd meg az első lépést a gyökeres problémamegoldás felé!

 Az agy fejlődése I. - A múlt gyógyítása, a jövő építése

Ezen a héten témánk az agy fejlődése lesz.
A szeretet és szülő-gyermek kapcsolat, illetve emberi kapcsolatok terén ez egy rendkívül fontos pont, a gyökeres problémamegoldáshoz. 

Az agy fejlődése és az önismeret szerepe

Az agy fejlődése több szakaszban történik, különösen a gyermekkor során. 

📌Az agytörzs,

📌a limbikus rendszer és

📌az új agykéreg (neocortex)

egymásra épülő fejlődéséről lesz szó.
Ezeknek a hivatalos kifejezéseknek az ismerete nem fontos.

Az agy fejlődés  következőképpen fejlődnek ki:

1️⃣az életben maradáshoz szükséges funkciók

👇
2️⃣az érzékeléshez,

👇
3️⃣a gondolkodáshoz szükséges képességek

Ha ez az egészséges fejlődési folyamat végbemegy, akkor az ember képes logikusan gondolkodni, célokat kitűzni, és ezeket megvalósítani – így lesz “felnőtt” az ember, így tud sikereket elérni.

Az agy fejlődésének jelentősége

Az agy fejlődése szakaszos folyamat, amely az emberi fejlődés minden aspektusára kihat.

Bár az agyi rétegek nevei elsőre bonyolultnak tűnhetnek, a lényeg egyszerű:
az agy fokozatosan fejlődik a túlélési ösztönöktől az érzelmek kezelésén át a logikus gondolkodásig.

Ez a fejlődési út a következőképpen foglalható össze:

1. Az első réteg 👉 az életben maradásért felelős (például az agytörzs által irányított reflexek).
2. A második réteg 👉 az érzelmek felismerése és kifejezése (a limbikus rendszer).
3. A harmadik réteg 👉 a célorientált és logikus gondolkodás (a neocortex).

Egy egészségesen fejlődő agy lehetővé teszi, hogy az egyén logikusan gondolkodjon, célokat állítson fel, és azokat meg is valósítsa.

Ez a folyamat azonban nem mindig könnyű. 

Sokszor előfordul, hogy ez a fejlődés nem mindenkinél halad zökkenőmentesen, sok felnőtt számára kihívást jelent a neocortex teljes potenciáljának kihasználása, különösen, ha korábbi életszakaszokban érzelmi vagy fizikai sérülések érte őket.

Viszont emiatt nem szabad önmagunkat hibáztatnunk.

Ha eddig még nem sikerült előrelépni ezen a téren, most  itt van a lehetőség, hogy új ismeretekkel bővítsük tudásunkat és  kihasználjuk a bennünk (agyunkban) rejlő még több lehetőségeket.

A hétvégére a sorozat többi cikk tartalmaiból fel fogjátok tudni mérni, hogy milyen szinten vagytok!

Saját tapasztalatból mondhatom, hogy én is "későn", a harmincas éveimben találkoztam először és kezdtem el foglalkozni ezzel a témával. Egy hosszabb külföldi kurzusra iratkoztam be, aminek a keretein belül elmélyíthettem a tudásomat. 

Ez a kurzus azért volt ez számomra óriási felismerés, mert akkor értettem meg, hogy az agyfejlődésem számos szakaszát nem jártam be megfelelően.

Ezeken a tanfolyamokon több negyvenes-ötvenes éveiben járó résztvevő is van, akik már a saját gyermeküket is felnevelték, de nem tudták megélni igazán a saját életüket, nem érezték úgy, hogy ki tudtak teljesedni, de nagyon vágytak rá.

Könnyek között mesélték el (és ismerték fel), hogy az agyuk fejlődésének hiányosságai miatt sok esetben “önző” nevelési módszereket alkalmaztak. 

Úgy gondolom, hogy sokatok, akik most olvassátok ezt, akár a huszas, akár az ötvenes-hatvanas éveiben jár, de mostanáig nem foglalkozott ezekkel a dolgokkal, semmi ok az önvádaskodásra.

Az, hogy most találkoztok ezekkel az információkkal, nagyszerű lehetőség lehet arra, hogy a jövőtök talán sokkal pozitívabb irányt vegyen. Kérlek, olvassátok ezt az “Üvegkalitka” sorozatot úgy, hogy ez egy lehetőség arra, hogy értékes tapasztalatokat szerezzetek, nyissatok magatok felé.

Szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy sosem késő elkezdeni és hogy

a megoldás mindig önmagunkban van,

tehát minden problémából, megoldatlan helyzetből van kiút!🌿

Következő részben az agy első rétegével, azaz a túlélési ösztön szerepével és fontosságával foglalkozunk. Az érzelmek és gondolkodás alapjainak megértése új felismeréseket hozhat számodra!

Kövessetek, hogy ne maradjatok le róla!🎀

Az “üvegkalitka” sorozat programtervét itt tekinthetitek meg 

Ahogy elkezdtem karrier tanácsadást feltűnt, hogy 2 féle probléma van a legtöbbünkben a munka illetve az önmegvalósításban, kiteljesedésben.

📌Az egyik, akik a végtelenségig hajszolják magukat,
semmi sem elég, mindig feljebb és tovább szeretnének “nőni”.

📌A másik, akik nem tudnak “megmozdulni”,
mindig szeretnék elérni ezt vagy azt, álmodoznak, vágyakoznak, de a tettek mezejére nem lépnek.

Bár meglepő, de mindkét típus mögött ugyanaz a probléma húzódhat meg.

--------------- 

Vegyünk az első típusból egy példát. Képzeljük el az ideális nőt, ideális énünket. sikeres a munkában, stabil szerető párkapcsolat, csodás gyerekek stb. Rávághatnanánk: “ilyen lehet az igazi boldogság!”

Mégis az arcán meghúzódik valami szomorúság, vannak megmozdulásai, amit furcsának érzünk, nem látjuk igazán szívből boldognak.

És ő maga? Érzi, hogy teljesíti azt amit kell, azt amit maga elé kitűzött, amit mindig is szeretett volna, de valahogy nincs meg a “kiteljesülés” érzése.

Ő maga sem érti, hiszen mindene meg van, nem is kívánhatna többet, nem érti mi ez, csak hogy tovább kell haladnia, de már a határain túl van.

--------------- 

A második típus nagy álmodozó, tervező, mindent lehetőséggel számol, mindent megtervez, hogy “majd egyszer!” “Mikor eljön az idő!” De nem jön el.

Egy üveg kalitkában érzi magát, nem tud előre menni, nem tudja átugrani sem az előtte levő falat, annyira próbálja, de valahogy mégsem megy.

Ő sem kapja meg a “kiteljesülés” érzését.

A másodiknál már mindenki tűkön ül, hogy “igen-igen csinálni is kéne valamit!” Pedig ő maga nagyon is csinál, ugyanazt érzi, mint az előző példa: túl van a határain, de nem jut előre.

 --------------- 

Vegyük észre: mindkét típus sajátmagat helyezi az üvegkalitkába.

Ennek az oka, ahogy végig megyünk a problémákon, a gondolkodási sémákon, a szülő-gyerek (vagy családi) kapcsolatokra vezethető vissza. Az ember fejlődésében alapvető szerepet játszik az anya és az apa. Ez azért természetes, hiszen ők az első férfi és nő, akit megismerünk.

Legnagyobb gubanc az a téveszme, hogy mikor rájövünk, hogy
“húha, lehet hogy a szüleimmel van egy gubancom, amit meg kellene oldani…”
rohanunk a szülőkhöz: “beszélgessünk!” 🤣🤣

Ugye van ez a szólás mondás vicc is: “akarsz róla beszélni?” Persze, hogy nem!

Sajnos sok konfliktus kezelésre mondják azt, hogy ez jó, de ez nem megoldás.
Lehet benne felületi, pillanatanyi feloldozás vagy maga a "kibeszélés" miatt érezzük könnyebbnek a lelkünket. 

De ebben semmilyen előre mutató gyökeres változás nem érhető el.

A másik fél elfogadhatja vagy megígérheti, hogy másként lesz, de mivel nem igazi saját motivációról van szó, újabb és újabb beszélgetések fogják egymást követni.

Ez nem vezet igazi megoldáshoz.

🧬Miért nem?

Mert a beszélgetés csak érzelmi ömlengés, csak pillanatnyi kiteljesedésünk lehet, ami épp úgy mint az érzelmek, egy könnyű széllel elszállnak.

🧬Mit tegyünk?

A te és a szüleiddel való kapcsolat(!)ra kell fókuszálni, nem anyára és apára, mint emberre.

Én az apukám elvesztése után ezzel a problémával csak kb. 10 év elteltével tudtam felismerni.
Viszont ezért volt ez egy valódi megoldás, mert a személye, emberi léte, megfoghatósága nem volt feltétel ahhoz, hogy a kapcsolatunkat át tudjam dolgozni.

A valóság mindig a gondolataink kivetülése.

🧬Mit jelent ez?
Azt, hogy a kérdésekre az a válasz, amit te magad gondolsz róla.
Nagyon sok módszer van arra, hogyan találjuk meg saját válaszainkat.

Következő posztokban önmagad  és a megoldás keresésében segítséget nyújtó ismereteket és módszereket fogok bemutatni.

A gyökeres megoldáshoz csak önmagadra lesz szükség.

Tarts velem, ha szeretnél egy új fejezetet vagy a jelenlegi ködös mindennapjaidból kitisztulni.

Üvegkalitkáink fogságában 1. rész
👉Az agy fejlődése I. - A múlt gyógyítása, a jövő építése 

Kövess, hogy ne maradj le róla 🌿

🧠Első heti sorozat

Téma: A szeretet és az agy fejlődése

Üvegkalitkáink fogságában 1. rész - A múlt gyógyítása, a jövő építése az agy fejlődése által

Üvegkalitkáink fogságában 2. rész - Hardver alapja, az agytörzs - Az ösztönök és szokások mögötti erő

Üvegkalitkáink fogságában 3. rész - Az agy - Második szint

Üvegkalitkáink fogságában 4. rész - Az agy - Harmadik szint

Üvegkalitkáink fogságában 5. rész - Az agyi szintek fokozatos működtetése

Második héttől tervezett témakörök:

2. Visszatekintés a születésünkkorért külső hatásokra és azok hatása mindennapjainkra

3.  A szeretet definíciója, illetve annak újraértelmezése

4. A szeretetünk és kapcsolataink alakulása a fejlődés során

Pár hónap eltelt már, amióta elbúcsúztunk.

Még mindig azon gondolkodunk:

"Mégis hogy működik ez?"
"Jól csináltam, amit eddig tettem?"
"Most akkor hogyan tovább?"
"Egyszer elfelejtelek?"

Pár hónap elég ahhoz, hogy a külső hullámok lecsillapodjanak.

Már nincs nagy vihar a tengeren, de legbelül még szörnyen mélyről bugyog fel az az érzés: "mivan?!?!"

A család együtt volt minden jóban és rosszban. Ebben az esetben a rosszban.

De több hónap elteltével már kicsit visszazökken mindenki a megszokott életbe,

kicsit visszaáll a rend és nem szólunk egymáshoz állandóan:

"ma megint fel akartam hívni."

Vagy inkább: "ma felhívtam, de nem vette fel..."

És ebben a fázisban mindenkinek világossá válik:

Egyedül maradtunk.

Egyedül vagyunk magányunkban, mély sötétségben.

Mikor körülvesz a család, akik elméletileg ugyanazon mennek keresztül,

de tudnak mosolyogni, arra gondolunk:

"hogy lehet? úristen, lehet hogy ő már elfelejtette..."

A gyász tabu téma lett, egy szebb jövő érdekében (?)

Hát... jó lett volna megkérdezni, mi legyen ilyenkor.

Jó lett volna megkérdezni:

"rendben, mindenki élni fogja az életét tovább, de nem baj, ha nem felejtünk el? nem baj, ha nem dolgozzuk fel?"

Nem létezik ilyen béna beszélgetés, nem is lehet rá mit válaszolni, de jó lenne ha valaki válaszolna...!

Mert mégis csak keressük a helyes utat,

hogyan illik ilyenkor viselkedni,

mire kell gondolni,

hogyan vigasztaljunk és vigasztalódjunk.

De a hömpölygő családi áradatban, azért néha egy-egy sarokban összesutyorgunk:

-Ugye nem felejtették el?

-Nem felejtjük el!

Persze, hogy nem.

Soha nem is fogjuk.

Sőt, tovább fogjuk éltetni őket.

Akik nem ismerhették meg, azoknak is mesélni fogjuk.

Sok időt töltöttünk együtt és én mondtam neki,
"nem kell elfelejteni, nem lehet. Csak hosszú idővel megszokni lehet."

Azt már biztosan tudom, mondani könnyű volt.

Szóval én is hiszek egy-két szép dologban,

hiszem, hogy valahol igazából mindig együtt leszünk, vagyunk és voltunk.